Ige:

„Éhezőket látott el javakkal, és bővelkedőket küldött el üres kézzel…”

Lukács 2,53

Történet:

Karácsony estéjét vidáman érkeztem kis otthonomba, mert szép volt a karácsonyi műsor a templomban és olyan hatalmas volt az égbolt a sok-sok fénylő csillaggal. Nagy hideg volt, s jó volt hazaérni a meleg lakásba.

Arra készültem, hogy egyedül töltöm az estét, s másnap megyek a családhoz.

Ám egyszercsak csengettek. Meglepődve láttam, hogy egy kis hajlott hátú néni áll a kapuban, kezében nagy csomaggal. Beengedtem, s láttam rajta, hogy teljesen összefagyott. Főztem egy meleg teát, leültettem, hogy megmelegedjen. Nála nem volt otthon fűtés, úgy gondolta, hogy eljön hozzám. Kapott valakitől egy adag disznótorost, s arra gondolt, hogy megosztja velem, neki az úgyis sok, s a sütője évek óta nem működik. S harmadjára előkerült a nagy csomagból egy énekeskönyv is, mert tudta, hogy szeretek énekelni, s arra gondolt, ha már együtt vagyunk, együtt vacsorázunk, akkor töltsük is együtt az este további részét, énekeljük el a régi karácsonyi énekeket. Végül előhúzta a legnehezebbet a csomagból: egy tangóharmonikát. Mert ő évek óta nem játszott ezen, de olyan szép lenne, ha én meg gitároznék. S amíg sül a disznótoros mi karácsonyoznánk.

Először csak folyamatosan meglepődtem minden új ötlettől, a készülésének minden részletétől. Azután kedves lett ez az este. Áldott. Olyan énekeket is elővehettünk, amiket mások nem ismertek a gyülekezetben, de ő igen.

Ha Jézus ránk nézett a mennyből, biztosan örömmel látta ezt az általa megszervezett estét 😊

Imádság:

Drága Urunk, te mindenkinek a szükségét látod. S kinél mit helyezel el – javarészt azért teszed, hogy megosszuk másokkal. Kinek mit adtál, azt. Vannak, akik az ételt, vannak, akik a meleg szobát. Köszönjük, hogy láthatjuk, élhetjük gondoskodásodat! Kérünk, hadd vegyük észre azokat, akikkel nekünk kell megosztanunk valamit, hogy igazi ünnepünk lehessen! Ámen

 

Közreadja:

Fodorné Ablonczy Margit