Ige:

„Mindennek rendelt ideje van. Ideje van az ég alatt minden akaratnak.”

Prédikátor 3,1-8

 

Történet:

 

Az Adventnek rendelt ideje van

 

 

Mindennek magszabott ideje van, megvan az ideje mindennek az adventben az ég alatt.

 

Megvan az ideje a nagy vásárlásoknak, és megvan az ideje a tömegtől való tartózkodásnak.

 

Megvan az ideje a hétköznapi zajnak, és megvan az ideje az elvonulás csendjének.

 

Megvan az ideje a titoknak, és megvan az ideje az elrejtett tárgyak leleplezésének.

 

Megvan az ideje az E-mailek elküldésének, és megvan az ideje a számítógéptől való tartózkodásnak.

 

Megvan az ideje az ajándékok becsomagolásának, és megvan az ideje a csomagolópapír letépésének.

 

Megvan az ideje a takarításnak, és megvan az ideje a rend élvezésének.

 

Megvan az ideje a karácsonyi zenék megkeresésének, és megvan a kórus fellépésének.

 

Megvan az ideje az adományok gyűjtésének és megvan az ideje a segélyek szétosztásának.

 

Megvan az ideje az édességek megsütésének, és megvan az ideje a sütik kínálásnak.

 

Megvan az ideje a képeslapok megírásának, és megvan az ideje az elküldésnek.

 

Megvan az ideje a karácsonyfa díszítésének, és megvan az ideje a fa kidobásának.

 

Megvan az ideje a csillagszórók meggyújtásnak, és megvan az ideje a gyertyák elfújásának.

 

Megvan az ideje a finom ételek elkészítésének, és megvan az ideje az ételek elfogyasztásának.

 

Megvan az ideje a fájdalmas emlékezésnek, és megvan az ideje a jelen örömteli megélésnek.

 

Megvan az ideje az istentiszteletnek a gyülekezetben, és mindig ideje van Isten magasztalásának!

 

Bölcsföldi András

 

Imádság:

Urunk, az idő a legnehezebb ajándékod. Oly sokszor elvesztegetjük, oly sokszor nem értjük, hogy mire való. Oly sokszor csak szomorúan nézünk egy eltelt nap után. Bocsáss meg érte! Pedig hisszük, hogy mindenre elég. Tudjuk, hogy adtál szemet, hogy lássunk, fület, hogy halljunk, s lábat is, hogy elmehessünk valahová. De az időt másként érezzük. Néha egy perc örökkévalóságnak tűnik, néha meg olyan gyorsan rohan, hogy utol sem érjük magunkat. Talán a szívünk lehet a jelző – ha engedjük, hogy jelezzen. Ezért kérünk. adj nekünk figyelmes szívet, hogy megérezzük mire való az idő. S egyben engedelmességet is, hogy azzal töltsük, amire kaptuk: hogy éljünk vele, hogy szeressünk, hogy az életet munkájuk mindenki javára.

Kérünk áldd meg adventi időnket vezetéseddel! Ámen

 

Közreadja:
Fodorné Ablonczy Margit