Ige:
„Ha angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs énbennem, semmi vagyok…”
(1 Kor 13, 1-3)

Történet:

A legkiválóbb út

“Két pont között legrövidebb az egyenes.” – mondják, s ez igaz az emberi kapcsolatokra is. Van azonban egy ennél kiválóbb út is, azaz a legkiválóbb: a SZERETET. Ez az út, amelyen Isten közelít hozzánk. Ez lehet, hogy nem olyan direkt, mint az egyenes út, de a szívhez szól, s megragadva abba az irányba vezet, ahol járni érdemes.

Az ember sok más utat előnyben részesít, mert saját kiválóságát az emeli ki: ilyen a lelki ajándékok közül a nyelveken szólás és a prófétálás, a bölcsesség megszólalása, az ismeret nagysága, a hit ereje, az adakozás bősége, vagy a mártíromság. S az apostol azt állítja, hogy ez mind SEMMI – ahhoz a szeretethez képest, amit Isten érez irántunk, amelyet megmutatott cselekvésével!

Az emberi kiválóságok csak olyanok, mint a hangszerek közt a cintányér, s a triangulum. Egyhangú, unalmas, harsány. Kiegészítésnek jó, vagy hangsúlykiemelésre, de semmi másra. Ha nincs mellette zenekar, vagy énekkar fárasztó és magában kellemetlen hallgatni.

Semmit sem ér, semmit sem használ.

Simon András írja: Ne tartsd fontosnak, hogy fontosnak tartsanak. Egyszerűen csak szeress, és fontos leszel.”

 

Imádság:

Drága Istenem, annyira hihetetlen, ahogyan szeretsz! Én nem tudok így szeretni! A legtöbb jó cselekedetem után várom a köszönetet, vagy legalább egy jelzést, s nagyon rosszul esik, ha nem érkezik. Pedig megvallom, hogy én sem vagyok mindig hálás Neked sem. S igen, tudom, hogy olykor harsány vagyok és így nem sokat ér a szeretetem. Kérlek segíts, hogy másként lehessen! Hogy rajtam keresztül a Te szereteted érkezzen meg másokhoz. Hogy ez az advent most a Te szeretetedről szóljon, s ne az én ötleteimről. Ámen.

 

Közreadja:
Fodorné Ablonczy Margit