Ige:

„Inkább csitítottam, csendesítettem lelkemet, mint anya a gyermekét. Mint a gyermeké, olyan most a lelkem.” Zsoltárok 131,2

Történet:

Isten pénze

Valamikor a 80-as évek elején 4 gyermekünkkel egy 80 négyzetméteres lakásban éltünk. Néhány tízezer forintnyi spórolt pénzünkből többször kölcsönadtunk rászoruló családoknak úgy, hogy kamatot sosem kértünk rá. Egyszer egy másik városban élő, ismerős nagycsaládnak voltunk segítségére, mivel váratlanul vissza kellett fizetniük két, házvásárlásra kölcsönkapott összeget (15 ezer Ft-ot és 8 ezer Ft-ot) hitelezőiknek. Akkoriban ez elég nagy összeg volt, (mai értéke kb. fél millió Ft). Mi örömmel segítettünk rajtuk, s úgy adtuk oda a 23 ezer Ft-ot, hogy ráérnek visszatörleszteni, ha úgy érzik, hogy nem terheli már őket oly nagyon a kölcsönkapott összeg törlesztése. Ők örömmel fogadták és még egy szép köszönőlevelet is írtak, hogy igyekeznek mielőbb a tartozást visszafizetni. Telt-múlt az idő. Eltelt 1 év, azután 2 év, de egy forintnyi törlesztés sem érkezett. Aztán egyszer, amikor már 6 gyermekünk volt, egy baráti család megkérdeztük, hogy nem akarnánk – e egy nagyobb lakást, vagy házat. Nekünk ez nem is jutott eszünkbe. A gyerekszobában elfért 3 emeletes ágy, volt egy hálószobánk, egy dolgozó szobánk, nappalink és a konyhánk mellett egy kis étkezőnk is. Saját kezünk munkája volt benne, nehezen váltunk volna meg tőle. Mégis, amikor hetedik gyermekünk jelezte érkezését, láttuk, hogy barátainknak igazuk volt. Kőműves barátunk segítségével belevágtunk az építkezésbe. Rengeteg gondviselés érkezett, konkrét segítség (munka) és építőanyag formájában új otthonunk elkészítéséhez, de a család, akik adósaink voltak, nem érezte, hogy eljött volna az idő a törlesztésre. Pedig akkor már lett volna mire költeni a kölcsönadott összeget. Azután felépült a házunk és ők is voltak nálunk megnézni új otthonunkat, de a pénzről egy szó sem esett. Rá kellett jönnünk, hogy a kölcsönt bizony valószínűleg nem tudják visszaadni. Karácsony közeledtével közösen döntve erről kimondtuk, hogy elengedjük ezt az adósságot és nem fogjuk soha visszakérni. És akkor valami furcsa dolog történt. Pár nap múlva egy rózsaszín utalványon (rá volt írva, hogy fiktív feladó) érkezett 10 ezer Ft a címünkre – ma sem tudjuk, hogy kitől. Aztán egy női szerzetesközösségtől, akikkel rég óta baráti kapcsolatot ápoltunk, az akkor már 7 gyermekünkre és a közelgő karácsonyra tekintettel kaptunk 7 ezer Ft-ot. Egy férfi szerzetes közösség pedig 4 ezer forinttal igyekezett szebbé tenni az ünnepünket. Döbbenten láttuk, ahogy emelkedett a Gondviseléstől kapott összeg, úgy kezdett hasonlítani az általunk felajánlott 23 ezer forinthoz. Szenteste előtti nap délutánján a postaládánkban egy címezetlen, feladó nélküli, fehér borítékot találtunk, s benne ezer forintot. Izgalmunk a gyerekekkel a tetőfokára hágott. Eljött a szenteste, s nagyon szép volt. Megköszöntük Istennek a gondviselését, ha nem is pontosan, de visszaadta a Nekünk a kölcsönadott összeget. Aztán a karácsony első ünnepén a szentmise után a sekrestyés odajött hozzánk és átnyújtott egy borítékot. Rá volt írva, hogy a mi családunk részére. – Az éjféli misén tette bele valaki a perselybe – mondta. Kibontottuk és ott volt a 23-dik ezres! Most sem tudunk megindulás nélkül visszagondolni a történetre.

Ima:

Szeretni jó, de helyesen szeretni ennél is több. Tanuljunk meg tehát helyesen szeretni!
Igen, mert a keresztény szeretet művészet, a szeretet művészete. Ez azonban megkövetel néhány dolgot:
Az igazi szeretet azt kéri, hogy Jézust szeressük abban, akit szeretünk. Tehát mindenkiben szeressük Jézust!
Az igazi szeretet nyitott mindenki felé: nem tesz különbséget. Nem létezik számára rokonszenves, vagy ellenszenves, szép, vagy csúnya, kicsi vagy nagy, honfitárs, vagy idegen. Mindenkit szeret.
Aki igazán szeret, elsőként szeret. Nem azt várja, hogy őt szeressék.
Aki igazán szeret, úgy szereti a másikat, mint önmagát.
Aki igazán szeret, eggyé tud válni azzal, akit szeret. Tettekkel szeret.
Aki igazán szeret, nem csak barátját, de ellenségét is szereti, jót tesz vele és imádkozik érte.
Jézus ezenkívül azt akarja, hogy a szeretet, amit a földre hozott, kölcsönössé váljon, hogy kölcsönösen szeressük egymást.
Szeretet nélkül értelmét veszíti minden, szóljunk bár az angyalok nyelvén, vagy osszuk szét mindenünket a szegényeknek – ahogy Szent Pál mondja.
Chiara Lubich

Közreadja: Forgács János