Olyan gyermeknevelési könyveket szeretnék ajánlani, amelyek hatékony segítséget tudnak a szülőséghez adni. Még mielőtt röviden bemutatnám a műveket, kezdve a legelsővel, pár általánosságot megjegyeznék.

Először is, nincs két egyforma gyermek. Ráadásul mindannyian különböző életkorú, más és más helyzetben, sőt tapasztalatokkal rendelkező szülők közé “érkeztünk”. Nem beszélve az eltérő transzgenerációs mintákról… Egységes nevelési elvek ezért nem léteznek. Inspiráló gondolatokra azonban egy bölcs szülőnek is szüksége lehet!

Amit bevezetőként meg szeretnék még jegyezni, hogy családterapeutaként a szülői önbizalom megerősítése az egyik legfontosabb feladatom. A gyermekek olyan “tükrök”, akikhez magas önértékelés és feltöltött “szeretettank” szükségeltetik. A másik, amit szintén aláhúznék, hogy nem a szülőszerepet érdemes “játszani”, hanem képessé válnia a felnőttnek önmagát adnia. “Megengedheti” magának, hogy érzései és emberi szükségletei legyenek. Az érző szív felvállalása mellett az ugyancsak prioritással bír, hogy nem a nevelés a cél, hanem első körben a kapcsolat kialakítása.

Ha két ember között van működő kapcsolat, akkor a kérések és az elvárások is érzelmileg “átmennek”.     

Jöjjön az első könyv Jan-Uwe Rogge és Angerlika Bartram “tollából”!

Beszélj úgy a gyerekkel, hogy meghallgasson és hallgasd őt úgy, hogy beavasson .

Rövid, gyakorlatias, humoros és komoly szakértelemmel bír a német szerzőpáros könyve. Főbb témakörök: világos közlendők, következetes cselekvés, vitatkozás kultúrája, határok megszabása, beteljesülő jóslatok szerepe és a jól sikerült beszélgetés támpontjai. (Sanoma Media Budapest Zrt., Budapest, 2013.)

Néhány kedvcsináló idézet:

  • “A gyerekek nagyon jól különbséget tudnak tenni aközött, hogy valaki szócsépléssel engedelmességre akarja őket bírni, vagy időt hagy nekik, hogy szembesüljenek a véleményével. Néha még hálásak is az egyértelmű utasításért – vagy ahogyan Jesper Juul fogalmazott: a szeretetből mondott nemért” (13.o.)
  • Van ötleted, mit tehetnék, ha nem tartod be az ígéretedet?” (20.o.)
  • “A gyermekek (…) tátott szájjal állnak a kiabáló, önuralmát veszett szülő előtt. És ijedt arcvonásaik mögött ott dereng a bizonyosság: ‘Mindjárt elszégyelled magad, én pedig azt tehetek, amit akarok!'” (36.o.)
  • “… a gyerekek olyan felnőttet akarnak maguk mellett tudni, aki egyes szám első személyben fogalmaz (én), azaz vállalja magát és az elképzeléseit.” (40.o.)
  • “Nem az a valóság, amit A mond, hanem amit B megért belőle” (59.o.)
  • “Ha akar valamit Stefantól, például hogy összerámoljon, először kapcsolatot teremt vele. Leguggol elé, a szemébe néz, néha a kezét is megfogja. És nem tart neki kiselőadást, hanem rövid mondatokban fogalmazza meg, és érthetően, világosan közli a mondanivalóját: – Stefan, szeretném, ha összerámolnál.” (75.o.)
  • “Kellemetlen helyzetekben tegyük fel Steve de Shazer “csodakérdését”: Mi lenne, ha most, ebben a pillanatban csoda történne, és minden jelenlévő úgy viselkedne, mintha elvarázsolták volna?” (119. o.)
  • Ha elfogadjuk magunkat és a hibáinkat, gyermekünket is el tudjuk majd fogadni a hibáival együtt:” (129. o.)
  • “A szülők sokszor csak fél füllel hallgatják meg gyermeküket. Nem arra figyelnek, amit mond, hanem előre megfogalmazott válaszaik vannak, és csak a saját véleményüket engedik érvényesülni – noha erre nem mindig van szükség.” (135. o.)
  • “Minél kevésbé érzi úgy a gyermek, hogy muszáj mindent elmondania, sokszor annál szabadabban fejezi ki magát, annál többet mesél abból, amit közölni szeretne.” (135. o.)
  • “A gyerekek néha azért nem akarnak mesélni, mert édesapjuk és édesanyjuk is hallgat, nem mesél magáról.” (147. o.)
  • “Aki eltűri a kihágásokat – bármilyen okból kifolyólag is -, az megbízhatatlanná válik, és nem fogják komolyan venni.” (170. o.)

Remélem fel tudtam a könyvhöz a kíváncsiságot kelteni! Az ajánlók folytatása a későbbiekben következni fog!

Jó olvasást!

%d blogger ezt szereti: