Szinte mindegy, hogy Gary Chapman családterapeuta melyik könyvéből azonosítjuk be saját és családtagjaink szeretet-nyelvét, mindenképpen hasznunkra lesz.
Ez a kifejezés: szeretet-nyelv azt a meggyőződést tartalmazza, hogy a szeretet nem magától van, hanem tanulni lehet és kell. Hogy vannak formái, vannak személyre szabott változatai. Ahogy egy nyelvnek is. Egy némethez csak akkor tudok beszélni magyarul, ha ő azt megtanulta. Vagy nekem kell megtanulnom, hogy érthessük egymást.
Gyermekeink – bármennyire is hasonlítanak ránk – önálló emberek, s lehetnek teljesen más szeretet-igényeik, amelyeket eddig a mi családunkban senki sem gyakorolt.
Jó hír, hogy az 5 szeretet-nyelv felismerhető, gyakorolható és sok-sok életet változtathat meg. Hiszen nem elég, ha mi azt gondoljuk/tudjuk, hogy szeretjük a másikat – ezt neki is így kell gondolnia, éreznie, tudnia. Ehhez szükséges, hogy úgy fejezzük ki számára, ahogy szüksége van rá. De sok más kérdésről is szó esik: hogyan lehet fegyelmezni szeretettel? S mit jelent a harag? Vajon az a szeretet hiánya? Mit kezdjünk vele családi kapcsolatainkban?

Szeretet nélkül nincs élet. Nincs ember.

Megszólaló-megszólító idézetek:
„Abban szeretnénk segíteni a szülőknek, hogy tapasztalhatóbbá és érezhetőbbé tudják tenni gyermekük számára szeretetüket.”
„A gyermekek azt hiszik, hogy a felnőttek komolyan gondolják, amit mondanak.”
„A gondolatok és érzések megosztása mindennapi életünk szükséges és természetes része.”

Gary Chapman&Ross Campbell: Gyermekekre hangolva (Harmat Kiadó, 2003)

%d blogger ezt szereti: