ÖLELJ ÁT! – Együtt Istennel

Sue Johnson és Kenny Sanderfer könyve HÁZASPÁROKNAK

Hét lépés az életre szóló szerelemért

Harmat – EFT

Budapest, 2019

 

„Isten azt mondja: ’örök szeretettel szeretlek’ (Jer 31,1). Ez identitásunk alapvető igazsága, és attól függetlenül igaz, hogy így érezzük-e vagy sem.” Herni Nouwen (273.o.)

Lehetünk a másik ember mellett magányosak? Érezhetjük egy házasságban, hogy magunkra maradtunk?

Az ember társat keres, olyat, aki elfogadja, megérti, olyannak szereti, amilyen. Képes belemenni függő kapcsolatokba is, hogy ezt átélhesse. Van, aki önmagát is képes becsapni, hogy végre valaki átölelje. Képes valakit feleségül venni (valakihez férjhez menni), hogy ne maradjon egyedül az életben…

S jönnek a csalódások, másokban és magunkban. Sokszor Istenben is. Jöhet egy gyermek elvesztése – hogy másképpen gyászolunk. Szüleink véleménye a másikról, környezetünk befolyása, vagy akár az önismeret hiánya…

Ezért mindenek előtt Istennel való kapcsolatunkat kell rendeznünk. Valójában elfogadni azt, hogy ott van ott volt életünk minden helyzetében. Hogy célja és értelme van az egésznek. Hogy tudja, ismeri a határainkat, s lehetőségeinket. Hogy elfogad olyannak, amilyenek vagyunk, nem elvárásokkal jön felénk. Hogy ismerte már a szüleinket és nagyszüleinket is. A történetünk ott van előtte…mi miért következett úgy, ahogyan…

Az Istentől való elszakítottság fájdalom. Nagy hívő emberek is ismerik ezt: Jób, vagy Teréz anya is. (281.o.) Néhányan haláluk előtti időszakban vergődnek bizonytalanságban, néhányan egy esemény hatására. Még Jézus is átélte ezt a kereszten: Én Istenem, miért hagytál el engem? A sebezhetőség bevallása segít, hogy átéljük a szabadítást. Hiszen a legsötétebb pillanatban is így szól Jézus: „ÉN” Istenem. Hiszen kihez menekülhetne Isten akarata elől, mint éppen Őhozzá…

Hetedik lépés

A nyár folyamán merjünk többet, többször EGYEDÜL lenni. Egyedül – Isten iránti vágyakozással. Imádsággal. Keressük a hajnal, vagy az éjszaka méltóságát, csendjét, a napfelkeltét, vagy a tenger végtelenjét. Az erdő neszeit, vagy egy templom meghittségét. S merjünk csendben lenni. Csak csendben. Lélegezni, s nem indulatokkal kérdezni, vagy átszaladni egy helyzeten. Nem kell lefényképezni – elég, ha ott belül rögződik a kép. Ahhoz persze hosszabban kell nézni. El kell merülni benne.

Merjünk így egyetlen bibliai versre gondolni. Talán eszünkbe jut egy, talán épp előtt olvastuk el. Merjünk akár néhány napot is úgy tölteni, hogy egyetlen igeverset szeretnénk jobban érteni.

Keresni azokat a régi pillanatokat, amikor Isten valóságos volt számunkra. Visszagondolni, s megerősödni – hiszen Ő semmit sem változott.

Keresni azokat a pillanatokat az emlékekben, amikor ez megkérdőjeleződött. Vajon nem attól, hogy elfordultunk tőle? Hogy olyat tettünk, amiről teljesen világosan tudtuk, hogy nem kéne…

Egészen biztosak lehetünk benne, hogy nem Ő fordult el tőlünk. Nem ő büntet. Nem ül sértetten, vagy elvárásokkal. Sőt. Alig várja, hogy végre felismerjük, hogy hiszen ott van, ott volt végig mellettünk. Mint az emmausi tanítványok (Lukács 24,13-35) – mi vagyunk, voltunk vakok, hogy mi vagyunk tele magunkkal, ahelyett, hogy meghallanánk, amit Ő mond.hittanóra

„Mert mi függetlenek vagyunk.” „Mert a felnőttek elviselik az élet nehézségeit.” – mondogathatjuk ezt, de belül szűkölni fog a gyermek, aki szeretetre, kötődésre vágyik…s mindezt pótoljuk azokkal a tárgyakkal, amelyekkel körül vesszük magunkat, s azokkal az élményekkel, melyek végül nem érnek el minket, csak átsuhannak rajtunk…

Az érzelmi éhezés valóság. A 21. század népbetegsége. A kötődésmentesség hirdetése befolyásolhatóvá tesz minket, s pótlékok keresésére. Információs társadalmunk árasztása elhiteti velünk, hogy egyedül kell megállnunk a helyünket, hogy vásárolhassunk kedvünkre…

Ezért halljuk meg a figyelmeztetést: „Amikor megszólal a szívünk, figyeljünk oda rá!” (309.o.)

Nem csupán túlélni kell a földi katasztrófát, és együtt összeszedni a szemetünket, hanem kapcsolatokat építeni, hogy a bizalmatlanság köde helyett a szeretet verőfénye vegyen körül bennünket. Mert akkor bármivel szeme tudunk nézni.

„A szeretetteljes kapcsolódás a bensőséges kapcsolatok hálóját fonja körénk, ami segít örömtelien élni és megbirkózni az élet kihívásaival. Ez az, ami értelmet ad az életünknek” (294.o.)

 

Áldott olvasást, beszélgetéseket, imádságos KAPCSOLATRENDEZÉSEKET kívánok mindenkinek!

Ez volt sorozatunk utolsó cikke (szerk.).

%d bloggers like this: