ÖLELJ ÁT! – Együtt Istennel

Sue Johnson és Kenny Sanderfer könyve HÁZASPÁROKNAK

Hét lépés az életre szóló szerelemért

Harmat – EFT

Budapest, 2019

Volt már olyan helyzet, amikor úgy reagáltunk, olyan hevesen, olyan hangosan, olyan gyorsan, hogy magunk is meglepődtünk? A másik ember furcsán nézett ránk, s mi sem értettük, hogy mi is van?

„A partnerek közötti drámai szóváltások néha olyan gyorsan alakulnak ki, olyan kaotikusak és hevesek tudnak lenni, hogy nehéz észrevenni, mi is történik valójában, és mi lenne a megfelelő reakció. Ha azonban lelassítjuk a dolgokat, megláthatjuk a fordulópontokat és a választási lehetőségeket.” (56.o.) S mindez azért, mert a korai kötődésből fakadó hiányok és sérülések olyan érzékeny területeket hagytak a lelkünkben, amelyeket még mi magunk sem ismerünk.

letfa

Sue Johnson azokat nevezi „Ördögi párbeszédeknek”, amelyek nem vezetnek sehova, csak szétdobják a kapcsolatot. A legfurcsább azonban az egészben az. hogy közben mindkét fél épp a kapcsolat megerősítésére törekszik…a hibáztatás belső célja pl. épp az eltávolodás elleni tiltakozás. Vagy az elzárkózás a másik elől épp azt akarja elérni, hogy a másik törődjön vele, menjen utána…

DE már kimondtuk, akkor maradjon is ott…

Ha ezek ismétlődnek, s ha úgy érezzük, hogy végül is nekünk van igazunk, felépítjük az „Ördögi párbeszédek” különböző variációit – anélkül, hogy bárki akarná ezt!

Harmadik lépés

A szerzők egyik legfontosabb üzenete, hogy a házaspárok ismerjék fel az „Ördögi párbeszédeket”, s vegyék észre közben a fájó pontokat, amiről inkább beszélniük kellene egymással. Hogyan lehet ezeket azonosítani?

A „Keresd a bűnöst!” – talán a leggyakrabban előforduló fájdalmas párbeszéd.

Hogyan is történt ott a kertben, amikor Isten megkérdezte Ádámot, hogy hol van? „Az ember így felelt: Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és így ettem. Akkor az Úristenezt kérdezte az asszonytól: Mit tettél? Az asszony így felelt: A kígyó szedett rá, azért ettem.” 1 Mózes 3,12-13

Meggyőződésem, hogy ha ott, akkor Ádám nem Évára mutogat és Éva nem a kígyóra ’fogja’, hanem bevállalják, amit tettek – másként alakult volna a helyzet az emberiséggel…

De nem szeretném én sem rájuk fogni, hiszen ezek a beszélgetések, ezek a reakciók saját életünk részei, mi magunk is hasonlóképpen cselekszünk. Az ember mentené magát, hogy ne kelljen szégyenkeznie. Ne kelljen kimondani, hogy elrontott valamit, hogy nem tökéletesen viselkedett. A kölcsönös hibáztatásból nincs kiút. Ezért a második „Ördögi beszélgetés” forma az ún. „Tiltakozó polka”. Ezek jellemzője a követelőzés, fenyegetés, kritizálás. Előhúzni százszor ugyanazt a hibát, jelenetet rendezni, vádaskodni. Ha a pár mindkét tagja hangosabb fajta, ez akár verekedésbe is átcsaphat.

Vannak, akik így élik le az életüket, mert „a viszály jobb, mint a magány.” (87.o.)

De van egy harmadik ilyen „Ördögi párbeszéd” is, ami sokszor az előző kettő folytatása: „Lefagyás és menekülés.” Amikor nem látszik remény, hogy a másik megért is valaha, s amikor már nem szeretnénk több sérülést beszerezni a másiktól. Amikor már nem csak megfenyegetjük a másikat, hogy el fogunk menni, hanem meg is tesszük. Elvonulunk, látványosan elhallgatunk, körbevesszük magunkat egy láthatatlan, de áthatolhatatlan jeges páncéllal…

Miért is történik mindez?

Mert ha bárkit sarokba szorítanak, testi épségét fenyegetik, a legrövidebb utat keresi a menekülésre. Ezt a testünk ösztönösen megteszi: vagy beindul a hormonreakció és támadunk, esetleg menekülőre vesszük a dolgot. Vagy az eszünk veszi át az irányítást, s könyörgőre fogjuk, vagy úgy teszünk, mintha meghaltunk volna…

Lényeges, hogy egyszer egy ilyen párbeszéd közben megfigyeljük magunkat – pl. a testi jelzéseinket. Mert az ember test-lélek-spirituális lény, s kapcsolatai által él. Amikor a kapcsolat veszélybe kerül már csak a másik három léphet működésbe. A testünk mindent meg fog tenni: zsigerből is tudunk reagálni, ahogy begyakoroltuk gyermekkorunkban, ami bevált már otthon, vagy az iskolában. S ahogy az ott átélt fenyegetésre utal bármi a másik arcában, vagy hangsúlyában – azonnal ösztönszerűen veszély üzemmódra kapcsolunk.

Ha lelassítjuk a felvételt előjönnek a részletek. Mit is éreztem mialatt ez történt velünk? Gyorsított végjáték helyett lassítás, megállás és figyelem. Mit váltok ki a másikból, ha elkezdem kritizálni? Mit vált ki belőlem a másik, ha felemeli a hangját? Miért is fáj nekem? Mi is fáj neki valójában?

„Nincs szeretet sebezhetőség nélkül.” (124.o.)

folytatás a jövő héten

%d blogger ezt szereti: